Falusi lány vagyok, ennek ellenére gyakorlati tapasztalatom meglehetősen kevés, bár kezdek rájönni hogy azért az évek alatt ragadt rám otthon néhány dolog.
Kezdjük azzal, hogy remekül meg tudom különböztetni a paprikát a paradicsomtól és néhanap emlékképek is bevillannak a palántázás vagy permetezés folyamatáról.
Hát ilyen megalapozott szaktudással impulzusvásároltam meg életem első vetőmagjait valamelyik hypermarket állványáról.
Ezen első vásárlás során koktélparadicsom, retek, uborka, zöldborsó, metélőhagyma és sárgarépa magjai keültek a kosaramba.
Ezek közül ténylegesen a paradicsom, metélőhagyma és retek magjai kerültek elültetésre és megkezdődött az izgatott várakozás.
Abszolút átgondolatlan cselekedet volt az egész, eleve március végén kezdtem elvetni a magokat. Aztán jött a következő megoldandó feladat: mégis hol a búbánatban fogjuk ezeket a virágládába rejtett reménységeket tárolni. A ház kicsi, a "kert" zsebkendőnyi. Végül az ablakpárkányt és a radiátort jelölte ki Krisztián, ez lehet az én zöldséges birodalmam.
További bébipalánta képekkel nem is tudok szolgálni, néhány hete véletlenül kitöröltem az összes (!) fotót a telefonom kamera mappájából.
A retkek voltak a leginkább lelkesek, nem vicc, 3 nappal az ültetés után elkezdték kidugni a kis fejüket a földből, hatalmas volt az öröm.
Velük igazából semmi gondom nem volt, amint elkezdtek nőni, megritkítottam és egy másik ágyásba is átpakoltam a kis csemetéket, néhány hát alatt beérett a termés. Jó, azért reggel kicipeltem őket a napra, este meg vissza a házba, de ennyi volt.
Ez a szüretelés utáni első pillanat. A következőben el is fogytak, májkrémes kenyér mellé tökéletes választás volt reggelire.
Na és ezen lelkesedtem fel, hogy hát végülis megcsináltam/tuk, megy ez nekünk majd más növényekkel is.
És akkor találkoztam a chili magokkal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése