Trinidad moruga scorpion vagy amit akartok

Kezdjük azzal, hogy 35 évig nem szerettem a csípőset. Sehogy, semmiféle formában. Aztán egyszer szembejött velem egy jalapeno-cheddar sajt ízesítésű chips, amire furcsa mód ráfüggtem. Aztán elkedztem szép lassan kóstolgatni, chiliszószokat vásárolni, csípős lecsót sütni és megszeretni.
A katalizátor viszont egy házi moruga szósz volt, amit a sógorom készített és adott belőle egy kis dobozkában. Isteni íze volt és csípett mint a pokol. Azóta elfogyott, de az íz azóta sem ment ki a fejemből.
Aztán április elején megláttam a Spar-ban egy csomag ilyen magot:

Amint a kép mutatja, nyilván haza is jött velünk és még aznap este elültettem őket.
(Itt azért már jól látszik, hogy közben a retek és hagyma, sőt a kis paradicsomok is már szépen fejlődtek.)
Csávázott magok, ennyit tudtam meg a csomagolásról. Semmi faxni, úgy ahogy voltak, mentek a palántaföldbe. Nem áztattam őket vattakorongon vagy vizes zsebkendőn. Jól belocsoltam a földet és zacskót húztam a ládára, aztán lepakoltam a radiátor mellé.

Ha jól emlékszem kb. 10 nap múlva kezdett előbújni az első hajtás, aztán 2 napon belül köveztték a többiek is. Arra még mindig nem találtam magyarázatot, hogy én ugyan 10 magot ültettem el, mégis 12 kis növény bújt ki végül.

Hatan ilyen kis keltetőbe költöztek, további hat pedig cserepekbe vagy nagy tejfölös dobozokba került.

Itt viszont már gondosabb voltam, mint a retkeknél és első lépésként beléptem néhány chili paprika termesztésével foglalkozó Facebook-csoportba.
És ez volt az a pont, amikor szembesültem azzal, mekkora fába is vágtam a fejszét. Merthogy ezek a növények kényesek,  mint a királykisasszonyok. Nem mindegy, milyen tápanyag-arányú tápszert, műtrágyát kapnak, hogy mekkora a lakóhelyük, mennyi  és milyen minőségő vizet adunk nekik, mikor és mivel locsoljuk, tápozzuk, permetezzük őket. Ezeregy helyen félremehet a mutatvány és termés nélkül maradhatunk.
Na hát én pont szeretem a kihívásokat, velem eg paprika nem fog packázni, mi itt idén chili szószt fogunk főzni és kész. - mondtam én akkor.
Most már azt mondom, reméljük.

Monduk az sem segít a hangulatomon, hogy az általános tapasztalatok alapján nem a legjobb cégtől vásároltam vetőmagokat, ugyanis a legtöbb csoportban a márkát hírhedt szitokszóként használják: korántsem biztos, hogy morugát nevelek, lehet habanero is, vagy bármilyen összeporzott hibrid. Mondjuk még mindig jobban már most, mint akinek cukkini lett belőle.

Eleinte nem is volt semmi problémánk, a benti létet nagyon jól tolerálták a kis pareszok és növekedtek. 12 viszont sok volt nekünk, így két tő a sógoromhoz költözött, kettőt pedig egy kedves volt kollégámnak adtam további pátyolgatásra.

Amíg a kicsik a kis cserepekben nőttek, a gyerekkoruk idején legjobbnak tartott Vitaflóra Eper- és zöldség tápoldatot kapták heti egy, majd két alkalommal. Fél liter vízbe 2,5 majd 3, később 3,5 ml tápoldat került. Ehhez a művelethez külön fecskendőt fogtam be, nehogy megégjenek a gyökerek a pontatlan adagolás miatti túltápozás miatt.

Aztán eljött a nagy nap, és az ajánlott 12 literes vödrökbe költöztek a gyerekek. Ezeket legolcsóbban az OBI-ból tudtam beszerezni, darabja 399 Ft volt. Az aljukat egy késsel kilyukasztgattam, ez nagyo fontos ugyanis zárt edényben könnyen pangani kezd a viz és penészedni fog a gyökérzet.
Vitaflóra általános virágföldet, natúr tőzeget és kertészeti perlitet kevertem ösze a vödrökben és ebbe a keverékbe ültettem át a palántákat.
(Nem merek belegondolni, hány száz liter földet cipeltem haza a gazdaboltból. Na jó, a kocsi cipelte, de Krisztián az utolsó szállítmányra már csúnyán nézett. Mondjuk egyelőre csak azt kérdezte meg, mennyi földet akarok még vásárolni...)

Szóval kiköltöztünk a biztonságos házból. Eleinte csak árnyékban lehettek, hogy szokják a napfényt, így napi 3 alkalommal az udvar különböző pontjaira cipeltem a vödröket. Most már elég nagyok, szépen elsorakoznak a fal mellet.
Tápoldatot is cseréltem, a Vitaflóra tápanyagai már nem elégítik ki egy virágzó, termést nevelő chili szükségleteit. A legjobbnak tartott Ferticare műtrágyát helyen nem tudtam beszerezni és rendelni lusta voltam, így a második legjobbként elkönyvelt Volldünger Linz műtrágya jött haza velem a boltból. (Veszprémieknek: a dózsavárosi kiskertész a Dózsa téren, nagyon tuti bolt, szinte minden van és ami nincs, azt megrendelik.)
Vettem még egy flakon Wuxal műtrágya oldatot is, eleinte felváltva kapták a kettőt, most már tapasztaltabb chili-kollégák tanácsára maradt csak az előbbi.

Kapnak még heti 1x keserűsót, egyszer kaptak egy vaspótlást levéltrágyaként (ezzel frankón megégettem a leveleiket, de már kezdik kiheverni) és heti 2x kálcium-nitrátot is adok nekik.

Felváltva megy most a tápozás levéltrágyaként illetve belocsolással, úgy tűnik ez a verzió működik nálunk.
Viszont közben szaporodott az állományunk...