Majdnem jégeső

Tegnapelőtt délutánra komoly vihart és jégesőt jósoltak. Nem kockáztatom meg a növénykék épségét, ezért amint elkezdett fújni a szél, kaptam magam és becipeltem mindegyik vödröst a garázsba. Fény ugyan kevés jut nekik, de sem a szél, sem a csapadék nem árthat nekik és a hőmérséklet is magas marad bent.
Aztán szerencsére egy kis esővel megúsztuk az egész riadót, így másnap reggel ki is költözhettek megint az udvarra.

Nincs kertészkedés kártevők nélkül

Van az a vicc, hogy a BKK-nak csak 5 ellensége van: az utasok meg a 4 évszak. Nagyjából így látom én a kertészkedést. Nem elég, hogy kiküszöböljük a tápozással, öntözéssel kapcsolatos hibákat, itt van még a természet is - amire meg ugye nagy befolyásunk nincsen.
Idén először a fény, majd a szél, végül a meleg hiánya nehezítette meg a chilitermesztők dolgát. Aztán mikor ezek rendejöttek, berobbant a csapadék, jégeső és pára és sokak termése tönkrement. A szabadföldi termesztéshez akkora kockázatvállalásra is szükség van, amekkorával én valószínűleg sosem fogok rendelkezni. Nekem megnyugtató, ha este behozhatom őket a lakásba a fagy elől. Ha nagyobbak már a garázsba mennek. Ide cipeltem be őket pár perccel ezelőtt, ugyanis most épp jégesővel fenyegető vihart várunk és eszem ágában sincs végignézni, ahogy több hónapos munkám kárba veszik néhány óra alatt. El sem merem képzelni, mit érezhet ilyenkor egy szabadföldi ültetéssel dolgozó vállakozó, akinek a megélhetése megy a levesbe.
A modern ezközöknek hála már rengeteget tehetünk azért, hogy a növényeink biztonságban legyenek, így én is cask most hallottam arról, hogy létezik pl Raschel-háló a jég- és madárkár ellen, hogy mennyiféle modern karózási és kötözési eszköz közül válogathatunk.
Nagy szívszerelmem lett a magaságyás, jövőre szeretném kipóbálni ezt is, bár a drága embert még fűzöm, hogy szorítsunk neki helyet az udvaron.

A többiek

Amikor még nem voltam tisztában a Blumen márkával, nagy boldogan vásároltam tőlük májusban két újabb chili verziót.
Mondjuk nem biztos hogy ezekkel baj lesz, de ugye a valódi teszt majd jövő februárban kezdődik. A májusi vetés már nagyon-nagyon késő, de a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, mindkét változatból (csoki habanero és jalapeno)elültettem 2-2 magot. 1-1 ki is kelt, és végül a jalapenp élte túl a csecsemőkort. A csoki habanero egy 2 centi kis stanyaságig jutott, akkor meguntam és kidobtam a nyomorultat.
A jala viszont becsületesen nő, már utolérte a skorpiókat (mondjuk ez egy chinense, illik is neki. Ami viszont meglepett, hogy már hozza az első kis virágait, pedig alig nevelte ki az Y-ját.

És még mire nem jó az iformációszerzésen kívül a Facebook-csoportos aktivitás: helyben sikerült lebonyolítanom egy cserét. Két skorpiómat cseréltem el egy ghost chili-re és egy jalapeno-ra. A szellemről többet nem is tudok, majd talán ha beérik  a termése.
Mert ezek már olyan nagyok ám, hogy termés is lett azóta rajtuk! Mikor megérkeztek, már akkor is látszott rajtuk néhány virágkezdemény, amik közben szépen fordulnak is át termésbe.

Trinidad moruga scorpion vagy amit akartok

Kezdjük azzal, hogy 35 évig nem szerettem a csípőset. Sehogy, semmiféle formában. Aztán egyszer szembejött velem egy jalapeno-cheddar sajt ízesítésű chips, amire furcsa mód ráfüggtem. Aztán elkedztem szép lassan kóstolgatni, chiliszószokat vásárolni, csípős lecsót sütni és megszeretni.
A katalizátor viszont egy házi moruga szósz volt, amit a sógorom készített és adott belőle egy kis dobozkában. Isteni íze volt és csípett mint a pokol. Azóta elfogyott, de az íz azóta sem ment ki a fejemből.
Aztán április elején megláttam a Spar-ban egy csomag ilyen magot:

Amint a kép mutatja, nyilván haza is jött velünk és még aznap este elültettem őket.
(Itt azért már jól látszik, hogy közben a retek és hagyma, sőt a kis paradicsomok is már szépen fejlődtek.)
Csávázott magok, ennyit tudtam meg a csomagolásról. Semmi faxni, úgy ahogy voltak, mentek a palántaföldbe. Nem áztattam őket vattakorongon vagy vizes zsebkendőn. Jól belocsoltam a földet és zacskót húztam a ládára, aztán lepakoltam a radiátor mellé.

Így kezdődött...

Az idei az első szezon, amikor nem hogy kertészkedni kezdtünk, de egyenest a nem kicsit kényes chili paprikák nevelésével mélyvízbe ugrottunk.
Falusi lány vagyok, ennek ellenére gyakorlati tapasztalatom meglehetősen kevés, bár kezdek rájönni hogy azért az évek alatt ragadt rám otthon néhány dolog.
Kezdjük azzal, hogy remekül meg tudom különböztetni a paprikát a paradicsomtól és néhanap emlékképek is bevillannak a palántázás vagy permetezés folyamatáról.
Hát ilyen megalapozott szaktudással impulzusvásároltam meg életem első vetőmagjait valamelyik hypermarket állványáról.

Ezen első vásárlás során koktélparadicsom, retek, uborka, zöldborsó, metélőhagyma és sárgarépa magjai keültek a kosaramba.
Ezek közül ténylegesen a paradicsom, metélőhagyma és retek magjai kerültek elültetésre és megkezdődött az izgatott várakozás.
Abszolút átgondolatlan cselekedet volt az egész, eleve március végén kezdtem elvetni a magokat. Aztán jött a következő megoldandó feladat: mégis hol a búbánatban fogjuk ezeket a virágládába rejtett reménységeket tárolni. A ház kicsi, a "kert" zsebkendőnyi. Végül az ablakpárkányt és a radiátort jelölte ki Krisztián, ez lehet az én zöldséges birodalmam.

A virágládákat anyukámtól kaptam, ebbe került némi palántaföld és így költöztek be az első magok. Az egyetlen infóm a paradicsomokról ez a kép, Garten Star premium koktélparadicsom (vörös) néven fut. A csomagot meg szépen azonnal kidobtam, tehát ennél többet nem is fogok megtudni arról, mit veteményeztem olyan lelkesen. Annyi biztos, hogy nem hybrid vetőmag, szóval ha finom lesz a termése, foghatok magot a következő szezonra.

További bébipalánta képekkel nem is tudok szolgálni, néhány hete véletlenül kitöröltem az összes (!) fotót a telefonom kamera mappájából.

A retkek voltak a leginkább lelkesek, nem vicc, 3 nappal az ültetés után elkezdték kidugni a kis fejüket a földből, hatalmas volt az öröm.
Velük igazából semmi gondom nem volt, amint elkezdtek nőni, megritkítottam és egy másik ágyásba is átpakoltam a kis csemetéket, néhány hát alatt beérett a termés. Jó, azért reggel kicipeltem őket a napra, este meg vissza a házba, de ennyi volt.